A falu, mint ahogy azt a neve is mutatja, igazi liget, hiszen a völgykatlanban megbúvó települést három irányból dús növényzettől ékes magas hegyek veszik körül és csak a negyedik irányban elhelyezkedő lankás dombok között vezető úton lehet megközelíteni. A lakosság legnagyobb hányada idős korú, a település egyre jobban elöregszik. Kevés a gyermekkorú, emiatt 2004-ben az Általános Iskola bezárásra került, 2006-ban azonban egy csapatnyi lelkes pedagógus alapítványi fenntartású általános iskolát hozott létre, melyben nyolc osztályban folyik az oktatás. Idézet: www.szogliget.hu

Rakaca község a Szendrői-hegységen keresztül kanyargó Rakaca-patak völgyében, Borsod- Abaúj Zemplén- megye területén található. Rakaca a falut átszelő, egy 1249-ből származó határjárásban is említett patakról kapta szláv nevét. A 20. század első felében szépen fejlődő település volt: görög katolikus elemi népiskolával, körorvossal, postával. A XV. Században vár állt a falu felett a domb tetején, a lebontott vár helyén épült fel a görög katolikus templom, majd ennek helyébe az új kőtemplom. Rakaca görög katolikus búcsújáró hely. Ma Rakacán elszigetelődve a külvilágtól, munkalehetőségektől, nagyszámú cigány lakosság él, várva a külső segítséget élete jobbra fordulásához.

A Szilas-patak mentén elterülő község első említése 1283-ból származik Szilas néven. A Bódvaszilas elnevezésével először 1696-ban találkozunk. A falu a nevét a patak menti szilfákkal benőtt területről és a Bódva folyó nevéről kapta. A Szilas-patak mentén elterülő község első említése 1283-ból származik Szilas néven.

Komjátiból (amely a Szlovákiába vezető út szélén terül el) ered egy bekötő út, amely Tornaszentandráson keresztül Tornabarakonyba visz. Más irányból csak több kilométeres gyaloglással tudjuk megközelíteni a falut. A kocsiút mellett tábla jelzi, hogy gótikus úton járunk. Hét kilométer autózás után, kibukkanva az erdőből, csodálatos fekvésű falucskába érkezünk. Mint egy nagyon hosszú köldökzsinór ez az út, és a végén a mai világból kiszorult csöndes, békés hely. Kocsi forgalomnak szinte nyomát se tapasztaljuk, néhány öreg kíváncsiság nélküli tekintettel fordítja felénk az arcát. Dolguk van, élik hétköznapi életüket, nyugodt tempóban végzik munkájukat. Persze ha nyáron érkezünk, az más ilyenkor több az ember, különösen azokat lehet látni akik elhagyott házakat megvették nyaralás céljából, és családjukkal itt töltik a vakációt.

Szendrő