Benda Iván a hetvenes évek elejétől foglalkozik fotográfiával.

Életműve, mind technikai, mind tematikai szempontból szerteágazóan mutatja be a fotográfiában rejlő lehetőségeket. A majd négy évtizedet felölelő munkásságán keresztül nyomon követhető az analóg fekete-fehér korszaktól, napjaink legmodernebb digitális, illetve grafikai-szoftveres technikáinak felhasználása.

Munkáinak sokrétűsége a portré és a reklámfotózás tág szegmenseitől, egészen a színház, a balett, a koncert és a különböző filozófiai, illetve történelmi indíttatású, országhatárokon átívelő fotóművészeti sorozatok megalkotásáig terjed. Ezek nyomán több nagy sikerű könyv, naptár és kiadvány is megjelent; mint például az „Élő Jeruzsálem”, a „Magyar emlékek Itáliában”, a Gutenberg díjas „Fotó benda” c. album, vagy a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával létrejött Olimpiai naptár.

Miután, mint zenész bejárta Európát, tanult szakmájának megfelelően elkezdett portré, illetve riport fényképezéssel foglalkozni, és ezzel párhuzamosan alkotta meg, azt a főként életképekből álló fotósorozatot, melyből később „A 70-es évek” c. album született.

A 1990-es években létrehozta saját műtermét, amelyben egyaránt készített reklám, portré és művészi témájú képeket.

A zenei, a színházi és az irodalmi világ nagyjairól készített felvételek mellett (pl. Solti György, Kocsis Zoltán, Yehudi Menuhin, Isaac Stern, stb.), olyan világcégekkel dolgozott együtt, mint pl. a Shell, a Kapsch, a Siemens, az Ericsson, a Sony, a Johnnie Walker, vagy éppen a Danone.

Több kisebb kiállítása után, 1993-ban, a Budapest Kongresszusi Központban nyílt meg első nagyszabású önálló kiállítása, melynek sikere alapján felkérték az intézmény állandó fotográfusának.

Az elkövetkezendő évek során világsztárokról, írókról, közéleti személyiségekről készült felvételei számos kiadványban, könyvben jelentek meg, illetve képezték önálló kiállítások tárgyát.

Ezzel egy időben kezdett komolyan foglalkozni a színházfotózással; így lett a Győri Nemzeti Színház, illetve a Győri Balett állandó fotográfusa, vagy éppen a Thália és az Új Színház alkalmazásában állt.

Ezen időszak alatt készített fotói szintén megjelentek kiállításokon, színházi újságokban (Ellenfény, Múzsa, Színház, Tánc stb.), sajtó kiadványokban és könyvekben.

2000-óta folyamatosan dolgozik Izraelben. A közel egy évtizedet felölelő időszakban készített alkotásain keresztül érzékletesen mutatja be – többek között - a három világvallás együttélését a Szentföldön.

Mennyi kezdet van...

Mennyi kezdet van az ember életében…….

Egy barátom megkért, hogy fényképezzem le a „Hegedűs a háztetőn” c. színdarab díszleteit. Ez volt az első.

Milyen hamar kimondtam, pedig nem is így volt. Az első színházi fotóm:

Moszkva, Nagy Színház, Spartacus. Ünnepeltük Hacsaturjánt, én tizenöt évesen, a közönség lelkesen. Elkattintottam Szmenámat, és megörökítettem a fényárban úszó színház csillárját….

Mindig énekesnek készültem. Ha erről a kezdetről írnék, az első mondat így szólna: Apám és anyám együtt…. hallgattak engem egy óvodai „hangversenyen”, ahol Soós Jutkával énekeltük a Szántódi híres utcát.

Micsoda koncert volt!

Ha igazán belegondolok, nem is velem kezdődött. Anyámtól tudom, hogy apám Ráthonyi Ákos filmjeihez díszleteket tervezett, meg azt is, hogy nagymamám csodálatosan zongorázott. Van egy homályos emlékem erről, de ezt most hagyjuk.

Édesanyám sokszor mesélte nekem, hogy én 1949. szeptember 24-én, kedden születtem, reggel háromnegyed kilenckor. Utánanéztem: 1949. szeptember 24-e szombatra esett….

Könnyű szülés volt.”