Bauhaus Budapesten. Napraforgó utca. A Napraforgó utcai villatelep. (II. Napraforgó utca 1-22.) 1931-ben modern építészek javasolták a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, hogy a főváros építtessen be egy egész utcát a legjobb tervezőkkel, egy stuttgarti példa alapján. Egy évvel később meg is valósult ez a terv. Viszonylag kicsi telkeken, de nagyszerű tervek alapján, egyetlen, a modern építészet iránt szintén lelkesedő vállalkozó kivitelezésében. Az utca közepén kicsiny tér, ahol egy kövön fel vannak sorolva az építészek. Összesen 22 villa, az egyik oldalon az ördögárok nevű patakkal. Bár némelyik házat átépítették, az eredeti karakter szinte mindenütt megmaradt.

Tél Solymáron

Szalonnától alig 1,5 km-re a falu határában duzzasztották fel a Rakaca-patakot, mely a Bódva jelentős mellékvize. A völgyzáró gáttal kialakított mesterséges tó az aszályos nyári időszakokban is állandó vízmennyiséggel táplálja a Bódvát. A Rakacai-tó, Magyarország egyik legnagyobb (5,5 millió m3, 1,5 km2 és 3 km hosszú) víztározója. A víztározó és környéke, gyönyörű környezetben jelentős üdülőhellyé fejlődött. A vízi sportot és a horgászatot kedvelők találhatnak itt kikapcsolódásra lehetőséget.

Komjátiból (amely a Szlovákiába vezető út szélén terül el) ered egy bekötő út, amely Tornaszentandráson keresztül Tornabarakonyba visz. Más irányból csak több kilométeres gyaloglással tudjuk megközelíteni a falut. A kocsiút mellett tábla jelzi, hogy gótikus úton járunk. Hét kilométer autózás után, kibukkanva az erdőből, csodálatos fekvésű falucskába érkezünk. Mint egy nagyon hosszú köldökzsinór ez az út, és a végén a mai világból kiszorult csöndes, békés hely. Kocsi forgalomnak szinte nyomát se tapasztaljuk, néhány öreg kíváncsiság nélküli tekintettel fordítja felénk az arcát. Dolguk van, élik hétköznapi életüket, nyugodt tempóban végzik munkájukat. Persze ha nyáron érkezünk, az más ilyenkor több az ember, különösen azokat lehet látni akik elhagyott házakat megvették nyaralás céljából, és családjukkal itt töltik a vakációt.

Régi neve Szend volt, amely először Zenth alakbanfordult elő, feltehetően Szent jelentéssel. Középkori tulajdonosa a falu nevét felvevő Szendi család volt. A falut a harcokban a törökök elfoglalták és elpusztították. A 16-17. század fordulóján újra benépesült.A község déli részén egy kis emelkedőn álló román kori ikertemplomot az 1970-es években tárták fel és állították helyre. Toldaléka 1820-ból származik. A szentélyben és a diadalívben, valószínűleg középkori festménytöredékek láthatók. Deszkából alakított festett famennyezete 1675-ben készült, díszítményeinek kompozíciója különösen értékes. Berendezései közül a legértékesebbek a 17. századi Mózes-szék és az 1824-ben készült faragott családi padok.

A Cserehát hagyományosan aprófalvas térsége. A trianoni békeszerződés következtében a térség elveszítette az északabbi területekkel hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatát. A huszadik század második felétől egyre gyorsult a térség lemaradása az ország többi területeihez képest. A megújulás hiányában az aprófalvas településeken az elnéptelenedés és a településekről való elvándorlás egyre nagyobb méreteket öltött. A településeknek egyre nagyobb hányadát teszi ki a cigányság. A vidék turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak kulturális öröksége, például templomok, kastélyok, lakóházak.

Bódvarákó