A Cserehát hagyományosan aprófalvas térsége. A trianoni békeszerződés következtében a térség elveszítette az északabbi területekkel hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatát. A huszadik század második felétől egyre gyorsult a térség lemaradása az ország többi területeihez képest. A megújulás hiányában az aprófalvas településeken az elnéptelenedés és a településekről való elvándorlás egyre nagyobb méreteket öltött. A településeknek egyre nagyobb hányadát teszi ki a cigányság. A vidék turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak kulturális öröksége, például templomok, kastélyok, lakóházak.

Komjátiból (amely a Szlovákiába vezető út szélén terül el) ered egy bekötő út, amely Tornaszentandráson keresztül Tornabarakonyba visz. Más irányból csak több kilométeres gyaloglással tudjuk megközelíteni a falut. A kocsiút mellett tábla jelzi, hogy gótikus úton járunk. Hét kilométer autózás után, kibukkanva az erdőből, csodálatos fekvésű falucskába érkezünk. Mint egy nagyon hosszú köldökzsinór ez az út, és a végén a mai világból kiszorult csöndes, békés hely. Kocsi forgalomnak szinte nyomát se tapasztaljuk, néhány öreg kíváncsiság nélküli tekintettel fordítja felénk az arcát. Dolguk van, élik hétköznapi életüket, nyugodt tempóban végzik munkájukat. Persze ha nyáron érkezünk, az más ilyenkor több az ember, különösen azokat lehet látni akik elhagyott házakat megvették nyaralás céljából, és családjukkal itt töltik a vakációt.

„Pásztor Eszter ötlete egy állatkerti sétán született meg, amikor az Afrika ház falán meglátott egy maszáj faluról készült képet. Eszébe jutott, hogy egy egyiptomi nyaralása alkalmával ellátogattak egy arab faluba, ahol a házak falára naiv képek voltak festve és a világ szinte minden tájáról özönlöttek oda a turisták, eltartva így az egyébként nagyon szegény falusiakat.” A hely Varga Júlia Farkas Erika - 2009.09.29.

Római katolikus templom Tornaszentandráson. A hazai műemlék állományban páratlan értéket képvisel Tornaszentandrás ikerszentélyes katolikus temploma. A Szent András plébániatemplom a XII. századból való, első írott említése 1283-ból található. A különleges kettős szentély és a hozzátartozó kisebb méretű négyszög alakú hajó a XII. század végén épült. Egyesek szerint II. András király felesége, Gertrúd királyné kíséretébe tartozó merániai stílust képviselő építészek alkalmazták az ikerszentélyes formát. Amíg a külső, a festői tömegalakításával tűnik ki, a belsőben a középkori falkép maradvány, valamint a Szádvár-i várkápolnából származó díszes mellékoltár érdemel figyelmet. A XIV. század első felében gótikus hajóval bővítették a nyugati irányba. Ebből az időből származnak a diadalív és a falak alakos falképei, melyek Szt. András legendáját, apostolokat és királyokat ábrázolnak. A török alatt rommá vált templom újjáépítését a XVIII. század közepén kezdték meg. A templom barokk berendezése: festett karzata, szószéke ekkor készült.

A Szilas-patak mentén elterülő község első említése 1283-ból származik Szilas néven. A Bódvaszilas elnevezésével először 1696-ban találkozunk. A falu a nevét a patak menti szilfákkal benőtt területről és a Bódva folyó nevéről kapta. A Szilas-patak mentén elterülő község első említése 1283-ból származik Szilas néven.