Rakaca község a Szendrői-hegységen keresztül kanyargó Rakaca-patak völgyében, Borsod- Abaúj Zemplén- megye területén található. Rakaca a falut átszelő, egy 1249-ből származó határjárásban is említett patakról kapta szláv nevét. A 20. század első felében szépen fejlődő település volt: görög katolikus elemi népiskolával, körorvossal, postával. A XV. Században vár állt a falu felett a domb tetején, a lebontott vár helyén épült fel a görög katolikus templom, majd ennek helyébe az új kőtemplom. Rakaca görög katolikus búcsújáró hely. Ma Rakacán elszigetelődve a külvilágtól, munkalehetőségektől, nagyszámú cigány lakosság él, várva a külső segítséget élete jobbra fordulásához.

Régi neve Szend volt, amely először Zenth alakbanfordult elő, feltehetően Szent jelentéssel. Középkori tulajdonosa a falu nevét felvevő Szendi család volt. A falut a harcokban a törökök elfoglalták és elpusztították. A 16-17. század fordulóján újra benépesült.A község déli részén egy kis emelkedőn álló román kori ikertemplomot az 1970-es években tárták fel és állították helyre. Toldaléka 1820-ból származik. A szentélyben és a diadalívben, valószínűleg középkori festménytöredékek láthatók. Deszkából alakított festett famennyezete 1675-ben készült, díszítményeinek kompozíciója különösen értékes. Berendezései közül a legértékesebbek a 17. századi Mózes-szék és az 1824-ben készült faragott családi padok.

A Cserehát hagyományosan aprófalvas térsége. A trianoni békeszerződés következtében a térség elveszítette az északabbi területekkel hagyományos gazdasági és kulturális kapcsolatát. A huszadik század második felétől egyre gyorsult a térség lemaradása az ország többi területeihez képest. A megújulás hiányában az aprófalvas településeken az elnéptelenedés és a településekről való elvándorlás egyre nagyobb méreteket öltött. A településeknek egyre nagyobb hányadát teszi ki a cigányság. A vidék turisztikai vonzereje az érintetlen természeti környezet és a falvak kulturális öröksége, például templomok, kastélyok, lakóházak.

Komjátiból (amely a Szlovákiába vezető út szélén terül el) ered egy bekötő út, amely Tornaszentandráson keresztül Tornabarakonyba visz. Más irányból csak több kilométeres gyaloglással tudjuk megközelíteni a falut. A kocsiút mellett tábla jelzi, hogy gótikus úton járunk. Hét kilométer autózás után, kibukkanva az erdőből, csodálatos fekvésű falucskába érkezünk. Mint egy nagyon hosszú köldökzsinór ez az út, és a végén a mai világból kiszorult csöndes, békés hely. Kocsi forgalomnak szinte nyomát se tapasztaljuk, néhány öreg kíváncsiság nélküli tekintettel fordítja felénk az arcát. Dolguk van, élik hétköznapi életüket, nyugodt tempóban végzik munkájukat. Persze ha nyáron érkezünk, az más ilyenkor több az ember, különösen azokat lehet látni akik elhagyott házakat megvették nyaralás céljából, és családjukkal itt töltik a vakációt.

Perkupát valaha a száz kőműves falujának is nevezték. 1340-ben említik Perkupát, Precopa alakban. Római katolikus templomát 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján építették. A kőfallal kerített református templomot miután a régi leégett 1797-1799 között építették.