GALÉRIA




English


ORSZÁGOK, KULTÚRÁK, TÖRTÉNELEM / Izrael, Szentföld, Palesztina / Zsidók / Mea Shearim ultra ortodox zsidó negyed

 1 [2] [3]

                                                                                                                                                      Fiatal ortodox zsidó fején hagyományos kalapban, sábeszdekniben, füle mellett halántéktincs, elmélyedve nézi Mea She'arim főutcáján a plakátot. A verőfényes napsütésben a plakátsor az egész képet ur
     Ortodox zsidó család ünnepnapi sétája. Az apa tolja a gyerekkocsit, jobbján nagyobbacska leányka, a gyerekkocsiban a család legkisebb tagja, az anya jobb és bal kezén két apró legény vidáman lépk      A helyszín Izrael, Jeruzsálem és Jeruzsálemen belül Mea Shearim ultraortodox zsidó negyed. De ha nézzük a fényképet azt is gondolhatnánk, hogy valahol Kelet Európában vagyunk a XIX. század végén            Sabbatk van. A családfő ünnepi ruhában sétál négy gyerekével Izrael fővárosában Jeruzsálem ultraortodox negyedében Mea Shearimban.
    Izrael fővárosában Jeruzsálemben van az ultraortodox zsidó negyed. Hagyományos ruhában hosszú kabátban kalapban(kapedliben) öltözve a nyári melegben is.                                                                  Izrael fővárosában Jeruzsálemben vagyunk. Ez Mea Shearim ultraortodox zsidó negyed. Sabbat van. Az ünneplő ruhában öltözött férfi halántéktincse is a Sabbatot köszönti. Fején fek   Apa és fia távozik Jeruzsálem ultraortodox zsidó negyede legkonzervatívabb kolóniájából. A bejárat felett több nyelven figyelmeztetik a turistákat, hogy ne zavarják az ott élőket.



"A Meá Sheárim paradoxona az, hogy földrajzilag Izraelben van, de spirituálisan és a jelenlevők kollektív tudatában valahol Galíciában, esetleg Máramarosszigeten, vagy Szabolcsban. S egy másik, időtlen korban, évszázadokkal a mi történelmi időnk előtt. (Vagy utána, gondolja néha az ember: mert ez a világ alig használja a civilizáció fogyóeszközeit.) Kedvenc íróm, a Nobel-díjas Isaac Singer varázsos történetei ugyanezt a világot keltik életre. De itt a valóságban láthatjuk ugyanazt, ami sokkal irreálisabb, mintha könyvben olvasnánk. Egy poros, omladozó jesiva-épület több tucat kaftános, szemüveges, valószínűtlenül sovány és felnőttes kinézetű kisfiúval érdekes jelenet egy regényben, hálásak vagyunk a plasztikus írói tehetségért. De valóságként 2006-ban, pár száz méterre az új jeruzsálemi városháza elegáns fém-beton-üveg konstrukciójától a szó valódi értelmében hihetetlen. Hihetetlen és megrázó. Akik itt élnek, mélységes vallási meggyőződésből mondanak le a modern civilizáció legtöbb kellékéről. (A mobiltelefontól azért nem mindegyikük...) Ezzel együtt a munkáról és a katonaságról is, hiszen az izraeli állam - amelyet amúgy nem ismernek el - nagylelkűen eltartja, s a férfiakra és nőkre egyaránt kötelező, sokéves katonai szolgálat alól is felmenti őket. Cserében nincs más dolguk, mint megőrizni a régi kelet-európai zsidó létet. Akkor értjük meg a Meá Seárim titkát, ha tudjuk, hogy néhány háztömbre koncentrálva több millió ember egykori életformáját örökíti tovább. Minden düledező ház mögé odaképzelhetünk egy galíciai kisvárost, amit elpusztított a Shoá és nyomában a történelmi fordulat. Minden aggastyán és kisgyerek mögött ott áll néhány ezer hasonló, de a gázkamrákban elpusztított zsidó ember árnyéka. A Meá Sheárim ebben az értelemben, ahogy a geológusok mondják, „tanúhegy" egy elsüllyedt kontinensről. De lakói természetesen nem ilyen céllal hozták létre. Nekik az ő hitük szerint valóban így kell élniük addig, amíg megérkezik a Messiás." Hegyi Gyula/Mozgó Világ 2005 Benda Iván: Mea Sheárim születésnapjára. A XIX. Század második felében egyre több zsidó család vándorolt , alijázott Palesztinába. Százak és százak érkeztek a Szentföldre, akiknek többsége Jeruzsálemben akart élni. A zsidó negyed egyre zsúfoltabbá, piszkosabbá, elviselhetetlenebbé vált. Az arab háziurak egyre emelték a lakbéreket. A város falán kívül senki sem mert házat építeni, mert ez ezer veszéllyel járt volna. Néhány jómódú, bátor fiatal férfi felkérte Joel Moe Szalomont aki Patách Tikva egyik alapítója volt, hogy segítsen megoldani ezt a helyzetet. Szalomon tanácsát megfogadták, és megszerveztek száz családot, akik 1873 decemberében, a héber időszámítás 5634. évében, kiszlév havának újholdján egybegyűltek a Churva melletti Menachém Cion zsinagógában. R. Zalmán ben R. Náchum Levy a csoport vezetője szólt az egybegyűltekhez. „Való igaz, hogy egyenként mindannyian félünk a város kapuin kívül lakni, de száz ember nem félhet. Ha ezt vállaljuk, nagy érdemeket szerzünk. Száz kaput nyitunk meg és utánunk fog jönni Izrael népe.” Sokan úgy gondolják, hogy ezért hívják e negyedet Méá Seárim-nak(száz kapu), de talán azért mert a Tóra soros heti fejezetében olvasták: Teremtés könyve 26.12. „ és vetett Jicchák azon a földön, és az évben százszor annyit aratott.” A méá seárim másik jelentése- bő termést százszor is. A terv nagyon világos és egyszerű volt. A családok amelyeknek nagy része szegény volt, részletfizetésre hatszáz aranyért(családonként hat aranyért)telket vett a sivatagban, a város falától negyed óra járásra. Mindenkinek hét aranyat kellett fizetnie évente, hogy felépülhessen évi tíz lakás. Tíz év alatt mindenki lakáshoz jutott. Évente kisorsolták, hogy ki költözhet be az új lakásokba. Addig is a minden beköltözött lakó évi plusz két aranyat fizetett, hiszen a közösség pénzéből jutott a többiek előtt lakáshoz. Ebből a két aranyakból középületeket emeltek. Mikvákat, Imaházakat, Jesivákat, Chédereket. A würtenbergi Dr. Konrád Scück tervezte negyed széles utcái, világos lakásai, tágas udvarai elképesztették Jeruzsálem népét. A biztonsági fallal körülvet negyedbe hat kapun lehetett bejutni. A kapukat éjjel-nappal őrség védte. A negyedben nem voltak üzletek, és az élelmiszert a városból kellett szállítani.Ez volt a kezdet, Méá Sheárim megszületett. Benda Iván.


Kapcsolodó témakörök

Peszach Mea Shearimban.Jeruzsálem
Heller-Benda.Önkéntes zsidó gettók népe2
Heller-Benda.Önkéntes zsidó gettók népe.1