GALÉRIA
|
ORSZÁGOK, KULTÚRÁK, TÖRTÉNELEM / Izrael, Szentföld, Palesztina / Zsidók / Peszach Mea Shearimban.Jeruzsálem
Az emlékezés tüze. Chametz égetés Mea Shearimban.
<<
|
|
>>
|
A héber felszólítás:Záchor. Emlékezz! A záchár ige-emlékezni- 169 alkalommal fordul elő a Bibliában.
És kihozott minket az Úr Egyiptomból
erős kézzel, kinyújtott karral,
nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal.
És behozott minket e helyre, és adta nekünk ezt a földet,
a tejjel és mézzel folyó földet.
Deuteronomium 26:5-9
A Héber felszólít! Záchor! Emlékezz!
Minden embernek, sok száz nemzedéken keresztül úgy kell éreznie, hogy ő maga szabadult fel az egyiptomi rabszolgaság alól. A Peszah, az egyiptomi kivonulás évfordulója, ezért a szabadság ünnepe is. A Haggáda magyarul annyit jelent elbeszélés. Ősidők óta, a mózesi törvények szerint a családfő az apa köteles elmesélni gyermekeinek (És beszéld el fiadnak!), hogy őseink, hogy szabadultak ki a fogságból. A bibliai parancsból lassan kedves szokás alakult ki, és természetes részévé vált a zsidóság életének. A peszahi ünnep fénypontja az első napi vacsora, amelynek neve széder-est. A héber széder magyar jelentése rend. A széder nélkülözhetetlen kelléke a kovásztalan kenyér a matza (macesz). A vacsora elfogyasztása közben négy pohár bort isznak, és elmesélik a kivonulás történetét. A legkisebb gyerek kérdéseket tesz fel, és az apa válaszol. A szertartás egyedi liturgiájának kézikönyve a Haggáda körülbelül az időszámításunk első évszázadaiban alakult ki. Az alapszövege megtalálható a Misnában, a 219-ben lezárt zsidó törvénygyűjteményben. A vacsorát követő dalok között középkori dallamokat is találhatunk. Az európai zenével, folklórral és műköltészettel kölcsönhatásba kerülve, sokszor visszaköszönnek ezek az énekek.
A széder-esti haggáda már a középkortól kezdve önálló irodalmi gyűjteménynek, az egyik legnépszerűbb héber imakönyvnek számított, amit a humanizmus és a reneszánsz évszázadaiban a legkiválóbb művészek illusztráltak.
A peszach.
A zsidóság a pészah ünnepét niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 22. napjáig tartja.
Ez a természet újjászületésének ünnepe, a zsidók az egyiptomi kivonulásra, a rabszolgaságból való szabadulásra is emlékeznek.
Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését - Mózes második könyve mondja el. A pészah (szó szerint az elkerülés). A peszach ünnepe arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás elkerülte a zsidók házait. Mivel pészah tavaszra esik, a tavasz ünnepe is, az ünnep után volt az első termések áldozat utáni bemutatása a szentélyben.
Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. Ennek az az oka, hogy annak idején az Izraelben élő zsidók füst- és tűzjelekkel továbbították Babilonban és Perzsiában élő testvéreiknek az újhold bekövetkeztének hírét, de ezt ellenségeik hamis jelekkel igyekeztek megzavarni, így a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. Idővel aztán már a diaszpórában is pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.
Az ünnep a széderestével kezdődik, a meghatározott rend szerint zajló, egyfajta szeretetvendégség keretében felidézik a kivonulás történetét (Haggáda). A következő napok úgynevezett félünnepek, az utolsó a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet. (Ez volt az a tenger, amelyen Isten a zsidókat száraz lábbal átvezette, az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította.) A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától a nyolcadik napi mázkírig, az elhunytakért mondott imáig. A pészah másik elnevezése a kovásztalan kenyér ünnepe, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni.
Már az előnapra minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a lakásból, úgynevezett pészahi edényben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre egész külön konyhát tartanak fenn. Pészahra a rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő, így a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást rendeznek. A kovász nélküli tésztaféleség a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül), egyfajta lisztből és vízből készült, gyorsan sütött, kovásztalan ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet fejükön a nap szárított meg. Magyarországon, Erdélyben a XVI. századtól jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete. Már ők is megtartották a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepét, amelyet "pogácsás ünnepnek" neveztek, s megülték a széderestet is. A pészah és a húsvét kezdetben egybeesett, majd a II. századtól a húsvét egy héttel a zsidó ünnep után került, a formális szétválasztást 325-ben a niceai zsinat végezte el.
|
|
|
